mi a csibecsőr?

Célunk, hogy a fiatalok révén minél több emberhez eljuttassuk a fenntartható fogyasztással kapcsolatos tudnivalókat. Egyébként egy lila csibe, aminek elég nagy a csőre, hogy sokan meghallják.

tiszk

Ültess gyümölcsfát!

“A Földet nem atyáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön!”

Biogazdálkodás – fenntartható mezőgazdaság

A bio zöldség, gyümölcs és az abból készített ételek szüleink és nagyszüleink idejében természetes dolog volt. A II. világháború után a gazdáknak nagy mennyiségű élelmiszert kellett előállítaniuk, hogy a népesség végre ne éhezzen. A nagyfokú és rohamos fejlődés, mely az elmúlt ötven évben az élelmiszeripart is elérte, nagyon megváltoztatta az emberiség étrendjét, különösen az un. civilizációban élőkét. A sok kutatás eredményeképpen létrehozták a tudósok a különböző kártevők elleni vegyszereket, melyekről ma már tudjuk, hogy nekünk, embereknek is ártanak, nem csak a növények védelmét szolgálják.

Egy elrettentő példa: a DDT

A vegyületet a második világháborúban és az azt követő időszakban a tífuszt, pestist, maláriát és sárgalázat terjesztő tetvek, bolhák és szúnyogok ellen használták. Növényvédelmi célú használata is elterjedt, többek között az Európában éppen hódító kolorádóbogár ellen vetették be. Fél évszázad telt el azóta, hogy a DDT rendkívüli rovarölő (inszekticid) tulajdonságát felismerték és harminc éve, hogy katasztrofális környezeti hatásaira rádöbbenve használatát a fejlett országokban betiltották. Mivel zsírban oldódó vegyületről van szó, a táplálékláncon keresztül eljut a végső fogyasztóig és felhalmozódik a szervezetben. A lakosság körében szerte a világon még most is kimutatható a szer a zsírszövetben, a vérben és az anyatejben. A kipermetezett DDT a talajvízzel a folyókba és a tavakba jutva felhalmozódik az algákban, onnan a táplálékláncon át a halakba, majd a madarakba kerül, szervezetükben felhalmozódik és pusztulásukhoz vezethet, vagy legalábbis gátolja szaporodásukat.
A DDT használatának következményeit a legfrappánsabban Rachel Carson írta le a “Néma tavasz” című könyvében. Sokan a könyv megjelenéséhez kötik a globális zöld mozgalom kezdetét. Most több afrikai ország újra használatba akarja vonni, ugyanis úgy tűnik a rák, a nemzőképtelenség, kipusztult fajok ide vagy oda, ez a leghatékonyabb malária elleni védőszer.

Biogazdálkodás

A növényvédő szerek alkalmazásával megnőtt a termesztett zöldségek gyümölcsök mennyisége, szépek, nagyok, de nem biztos, hogy egészségesek. A vegyszerek a növények fejlődése során beépülnek a növényi rostokba, és amikor elfogyasztjuk a mi szervezetünkbe is.

Lehet zöldséget, gyümölcsöt vegyszer nélkül is termeszteni. Miért érdemes bio zöldséget és bio gyümölcsöt termelni és fogyasztani?

  • Kedvezőbb érzékszervi tulajdonságok (íz, illat, stb.)
  • Magasabb vitamin, nyomelem és ásványi anyag tartalom
  • Nagyobb mennyiségű egészségvédő anyagok (antioxidánsok, fenolok, stb.)
  • Kevesebb nehézfém, nitrát, növényvédőszer maradék, gombatoxin
  • Génmanipuláció kizárása
  • Adalékanyagok szigorú korlátozása

Tapasztalatok szerint, sokkal ízletesebb, finomabb az a zöldség és az a gyümölcs amelyet minden vegyszer és gyomirtó nélkül hagynak megnőni.
A sok bogár, madár segíti a biokertészt munkájában. A növények erősek, szívósak ellenállnak mindenfajta betegségnek. A vetőmag sem vegyszerezett, a földben lévő kártevőket a vakondok pusztítják. A fákon lévő tetvek reszkethetnek a katicabogaraktól, a darazsak és a hangyák is segítenek. Az ökológiai vagy biológiai gazdálkodás kiterjed mind a növénytermesztésre, mind az állattenyésztésre, az ily módon megtermelt növényeket ill. tenyésztett állatokat jelöljük “bio” szóval, valamint az ezekből előállított élelmiszereket nevezzük bio élelmiszereknek.

Az ökológiai gazdálkodás környezetünket kímélő gazdálkodási formát jelent, ahol tiszteletben tartják a természet egyensúlyát természetes élettani ciklusokon, szerves trágyázáson, biológiai védelmen alapuló termesztés útján.
A termelés során mellőzik a szintetikus műtrágyákat és növényvédőszereket, ezáltal olyan élelmiszereket kapunk, amelyekben nincsenek mérgező anyagok, ízük, aromájuk természetes.
Az állatokat nem kezelik olyan gyógyszerekkel és vegyszerekkel, amiket az “intenzív” állattartásban használnak.
A talaj termőképességének fenntartása történhet vetésforgó alkalmazásával.

Tápanyag gazdálkodás: A cél, hogy a biogazdaságban megtermelt anyagok közül azok, amelyek nem jutnak piacra pl. trágya, szalma, szár, konyhai hulladék, nyesedék stb. kerüljenek vissza a gazdaság (lehetőleg komposztálva, bár egyéb forma is elfogadott) tápanyag körforgásába.

Védekezés kártevők, betegségek és gyomnövények ellen:

  • Egyes kártevők szín- és illatcsapdákkal gyéríthetők
  • A biogazdák szívesen alkalmazzák a növénytársítást is. Ekkor úgy válogatják meg az egymás mellé ültetett zöldeket, hogy azok pozitívan hassanak a másik fejlődésére: riasztóan a kártevőkre, kórokozókra.
  • A biológiai védekezés része a növényvédelemnek a biogazdálkodásban. Ilyenkor a növényt pusztító károsítók természetes ellenségeit hívjuk segítségül.

Gyomszabályozás: Nem a teljes gyommentesség a cél, hanem csak a gyomborítottság gazdaságilag elviselhető szinten tartása.

Az állattenyésztésben
A biohúsok a szabadban élő, egészséges, erős állatoktól származnak. A feleslegesen nem zaklatott, stressz mentesen élő állatok húsa ízletesebb, jobban ellenállnak a betegségeknek is. Biztosítják az állatok természetes életmódjából fakadó, fizikai igényeinek kielégítését – pl. szabadon legelhetnek, tágasabb istállójuk van, nincs olyan tömeg az istállóban.
Ha megbetegszik az állat, természetes módon próbálják meggyógyítani – homeopátiás szerekkel. A biogazdák a helyi adottságoknak megfelelő, jobban ellenálló fajtákat tenyésztenek, ezzel is próbálják a betegségeket elkerülni.
Nem etetnek velük hormonokkal kezelt, genetikailag módosított (GMO) takarmányt, a bioszabványok tiltják az állatoknak fájdalmat okozó bánásmódot – pl. kikötés, a szarv, vagy a farok levágása.

A bio élelmiszerek fogyasztása révén tehát kíméljük szervezetünket az élelmiszerek útján bevihető káros vegyi anyagoktól. Ezen termékek kíméletes módon kerülnek feldolgozásra, mesterséges adalékanyagokat és tartósítószert nem tartalmaznak.

Fenntartható mezőgazdaság
A fenntartható mezőgazdaság kifejezést 1992-ben, a brazíliai Rió de Janeiróban tartott Környezetvédelmi Világkonferencián használták először. Megállapították, hogy olyan gazdálkodást kell folytatni, amely nem veszélyezteti a természet erőforrásait, megőrzi azokat a jövő generációi számára is.
A biogazdálkodás elismerten a mezőgazdaság leginkább környezetbarát formája, amely a természettel összhangban segít az élőhelyek megőrzésében, a természet védelmében.
Ezek a módszerek környezetkímélők, nem kell szerbomlási határidőket figyelni, bár az tény, hogy használatukkal nem számíthatunk látványos eredményekre. De éppen ebben rejlik a lényeg: a bio védőnövények jóval szelídebben védelmezik kertünket a kemikáliáknál.
Az ökológiai termelés világszerte dinamikusan fejlődő ágazat, a biotermékek előállítását az Európai Unió agrárpolitikája fokozottan támogatja, ami csatlakozásunkkal Magyarországon is érvényesül. Németországban például célul tűzték ki, hogy 2010-re a teljes termőterület 20 százalékán folytassanak ökológiai gazdálkodást.

Termékjelölés
A termék jelölése abban az esetben utalhat ökológiai termelésre, ha az alábbi feltételek mindegyikének megfelel:

  • a jogszabályban foglaltak szerint állították elő, illetve forgalmazták,
  • ionizáló sugárzással nem kezelték,
  • géntechnológiával nem módosították.

A termékeket a megfelelő EU-s és hazai rendeletek szerint kell előállítani, melyek nem a végtermék paramétereire, hanem az előállítási folyamat összességére vonatkoznak. Ezeket nevezzük organikus, öko- vagy bioélelmiszereknek. És hogy a fogyasztó is meg tudja különböztetni ezeket, a csomagoláson feltüntetik a bio jelzést. Sajnos ma Európában még nem egységes ezen termékek jelölése.

Biogazdálkodás-világtermelés
A nagy kérdés az, hogyan oldják meg a világ egyre nagyobb élelmiszer igényét. Hiszen :

  • A biogazdálkodás hozama kisebb, mint a nagyüzemi, mostanában hagyományos módszereké.
  • Régen a termékeket ott fogyasztották, ahol előállították őket – a termék friss volt és mindig az adott évszakhoz igazodott – ma ugyanezt már csak a helyi piacon tapasztalhatjuk.
  • Ma az élelmiszereket a gyártás helyétől nagyon messze – néha több ezer kilométerre is elszállítják, hogy egész évben friss gyümölcsöt, zöldséget fogyaszthassunk, legyen friss virág az asztalunkon.
    DE! A szállítás során rengeteg energiát kell felhasználni pld. a hűtéshez, nagy mennyiségű üzemanyagot a szállításhoz, ezek mind-mind terhelik a környezetünket!

Az ökológiai lábnyom
A modern ember életviteléhez elméletileg nagyobb területre lenne szükség, mint ami rendelkezésünkre áll. Ennek szemléltetésére találták ki az un “ökológiai lábnyom” fogalmát. A ökológiai lábnyom az a terület, ami károsodás nélkül meg tudja termelni az aktuális életvitelünkhöz szükséges javakat (élelem, energia …stb.) Az embereknek mindazt az energia- és nyersanyagigényét veszi figyelembe, amely a közlekedésüktől a ruházkodásukon át a táplálkozásukig szükséges.
Az átlagos egy főre eső ökológiai lábnyom 2,2 hektár, 2,5-szer nagyobb, mint 1961-ben. Ám ha megnézzük, hogy a Földön 11,3 milliárd hektár biológiailag aktív föld- és tengerfelület van és már közel 7 milliárd ember, akkor kiszámítható, hogy valójában minden emberre csak kb.1,7 hektár jut. Az átlagos ökológiai lábnyom 1986-ban találkozott utoljára a bolygó biológiailag aktív területnagyságával, azaz akkor volt még fenntartható méretű.
Indiában ez a szám a kritikus 1,7-1,8 körül van – még. Kína, India gyors fejlődése miatt rohamosan nő ez az érték. Magyarországon fejenként 3,7 ha, a kritikus értéket jóval meghaladja. Ez a 32. legkedvezőtlenebb mutató a világon – nincs okunk örülni.

Néhány fejlett országban egy embernek 7-9 hektár az “igénye”- tehát kizsákmányolja a Földet. (Egyesült Arab Emírség:11,8 ha, USA: 9,6 ha) Ez hosszú távon nem tartható. 3-4 Földre lenne szükségünk! A bolygó éghajlata instabillá válik, és visszafordíthatatlan irányban változnak meg a földi élethez szükséges alapvető feltételek.
Önmérsékletet kellene tanúsítani!

Nem kell télen szőlőt, epret enni- ezek több ezer km-t utaznak a végfelhasználóig. A magyar alma, a tej ugyanolyan jó minőségű és finom, mint a hangzatos nevű külföldi termékek. SŐT! A helyi piacon megvett élelmiszer friss, nem látott annyi vegyszert, gyógyszert, mint a multik polcain lévő! Lehet, hogy kisebb a gyümölcs, de a 6-8 cm-s eper sem természetes módon nőtt akkorára.

A banán, a narancs a hosszú úton kényszerből érik meg – mindenféle vegyszerrel, besugárzással kezelték, hogy kibírja a több hetes hajóutat!

Mit tegyünk?

Vásároljunk helyi termékeket, ezáltal nemcsak a magyar, a Nagykanizsa környéki gazdákat támogatjuk, hanem jót teszünk környezetünkkel és egészségünkkel is!
Próbáljuk ki magunk is! Ha van saját kertünk, szerencsések vagyunk, de nem csak kertben lehet zöldséget, gyümölcsöt termelni, próbáljuk meg otthon az ablakpárkányon, a teraszon, az erkélyen is!

Minták-érdekességek
A fenntartható gazdálkodásra kiváló példát találunk a szomszédos Somogy megyében, Somogyvámoson, a Krisna Öko-völgyben. Az Öko-völgy program kiterjedt tapasztalatokkal rendelkezik a biogazdálkodás, a szántóföldi növénytermesztés, a közösségi önellátás, valamint a fenntartható mezőgazdaság egyéb elméleti és gyakorlati kérdéseiben. (www.okovolgy.hu)

Ablakfarm: ablakban nevelt növények: a hulladék újrahasznosítás és a növénytermesztés összekapcsolható! Az ablakfarm elnevezés egy függesztett elemekből álló, az ablakodban lógó hidropónikus (talaj nélküli növénytermesztés tápoldatban) farmocskát takar. (http://divany.hu/zold/ablakfarm-a-sajat-kert-nem-mergez)

Természetes kerteket! A „Természet a kertben” projekt, az Alsó-Ausztriai Tartományi Kormány, a RU3 Környezetgazdálkodási és az Agrárhivatal közös akciója. Érdekességek, tippek és tanácsok találhatóak a honlapon. (www.nemzetkozi.naturkertek.hu)

NFÜ

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Környezetvédelmi Fejlesztési Igazgatóság Új Magyarország